Na üdv mindenkinek! Igen még élek bár mostanában nem jelentkeztem, ugyanis nem történt velem semmi említésre méltó és fotózni sem voltam. Ez a poszt viszont kitölti azt a kicsi kis űrt, amit az elmúlt napok csendessége okozott. Történt ugyanis, hogy tengap Esztárban főztünk, meg baráti ivós összejövetelt tartottunk ahol hogy is fogalmazzak, elég határozott alkoholos állapot uralkodot rajtam, de hát jól van ez így van rendjén. Az ember haza vánszorog és másnap rohadsz szarul van. Ilyet is kell néha mondják a bölcsek :) Csakhogy ez nem egy átlagos ivós hazaút volt. Történt ugyanis, hogy hazefele jövet Esztárból elestem haverom biciklijével és lett egy pár horzsolás a tenyeremen, karomon, térdemen de ez mind jelentéktelen lett amint megláttuk, hogy bizony a jobb lábfejemen egy másfél centis lyuk van a kisúj és a szomszédos ujj porcai között. Ahogy haza értünk Dr.Paci barátom szakszerüen fertőtlenitette 60 fokos házival valamint arcszesszel. Reggel jött a meglepetés, ahogy rá akartam állni rájöttem, hogy esélytelen, mert kegyetlenül fáj. Nincs mit tenni, telefon és hívtam Pacit, hogy vigyen be pályiba az ügyeletre. Szerencsére a szülei mentek piacra így jól jött az út. Pályiban megmondták, hogy ezzel bizony irány a kórház, meg még az is lehet hogy el van törve. Közben a piacon egy néni két megnyugtató történetet mesélt a fertőzéssel kapcsolatban, az egyik történetben az alanynak le kellett vágni a lábát, a másikban meg halt az alany. Persze illedelmesen megköszöntem a néninek, hogy megosztotta velem ezeket a kihagyhatatlan sztorikat. :) Haza jöttünk, aztán ketten Pacival mentünk a kórházba. Itt jött a második történet ami mégjobban hozzájárul, hogy a tegnapi buliról lehessen mesélni az unokáknak :) Útközben elkezdtem szédülni, majd zsibbadni ami csak egyre erősebb lett, már beértünk Debrecenbe amikor elkapott egy izomgörcs. Soha nem éltem még át semmi ilyesmit. Olyan volt mintha az áram rázott volna, a szemem nem tudtam kinyitni beszélni sem tudtam, ugyanis az arc izmaim is görcsbe voltak. Laci megállt a kocsival, kiszedett, kihívta a mentőket és végül ők vittek be. Pontosan nem tudni, hogy ez mitől volt, de egy ennél gyengébb roham rám jött a kórházban is. Hosszas várakozás után az eredmény az lett, hogy a sebet elővarták vagy nem tudom mi a neve, szóval ki tisztitották és benne a varrat. Két nap múlva vissza kell menni kontrollra és ha minden oké akkor össze húzzák a varrást. Vélülis szerencsére eltörve nincs, de rohadtul fáj az tény.  Nem tudom így hogy lesz balatoni nyár, de muszáj lesz. :) És íme egy kép. Semmi extra nincs benne, nem is akartam feltölteni csak hát milyen fotóblog az ahol képtelen posztok vannak. Főleg a történet miatt posztoltam ma és kellett egy kép is. Na Csupppiii!!! :)

Ne is keressetek összefüggést a poszt címe és a kép között, ugyanis ha nem találjátok nem a ti készüléketekben van a hiba. Csak egyszerűen elegem lett, hogy az utcán, határban, udvaron folyton megtalálnak ezek a kis rohadékok. De ez nem is elég mert a nyitott szoba ablakomon, eddig tisztázatlan körülmények között akkorák repülnek be mint egy cserebogár. És persze hogy allergiás vagyok rájuk. Mai nap folyamán egyik baátomnak számítógépet szervizeltem, valamint a délután folyamán lada futóművet bontottam, ugyanis haveroknak sürgősen kellett egy utánfutóhoz első zsiguli kerékagy....Igen a kocsinál is voltak darazsak, a biztonság kedvéért persze előkészítettem a gázlámpát. Íme egy kép mára, met ugye képtelenség lenne képtelen posztot kitenni. Mint említettem semmi köze a darazsakhoz, egyszerűen csak ezt választottam ki a gépemről. Viszont már eléggé unalmasak a tájképek úgyhogy jó lenne mostmár valami mást is megörökíteni. Na Csuppi! :)

A mai nap sem telt túl izgalmasan, majdnem megbeszéltünk egy frankó nyaralást a haverokkal, de végül nem lett belőle semmi mert válságos időket élünk, de azért még hiszünk a csodákban, hiszen haverom szerint Magyarország is egy kész csoda, hogy még létezik :) Reggel megtudtam, hogy a tegnapi viharos idő bizony Debrecenben eléggé emlékezetes volt, láttam videót amin az autók körül csak úgy hömpölyög a víz az utakon, valamint haverom mesélte, hogy egymást érték a kidőlt fák, leszakadt gallyak....legalább a tegnapi posztomból tudjuk, hogyan készült :D Mai nap folyamán készítettem több képet is, ebből egyelőre most egyet publikálnék. Nem tudom mi a neve ennek a stílus irányzatnak, ez olyan olyan....furcsa stílus :D aki tud segíteni benne nyugodtan írhat egy kommentet. Nem mondanám, hogy tökéletes valamint utolag sokkal jobb ötletem támadt az alábbi kép fő tárgyával kapcsolatban de azt majd leközelebb megvalósítom. Ennyit márra, most megyek megtámadom a hűtőt. Nem, nem a kompresszort szerelem ki belőle a benne rejlő 70 dkg vörösréz miatt, most csak szimplán a kajára gondoltam. Na csuppi mindenkinek. U.I.: Ne szégyeljétek Lájkolni (persze csak ha engedi a rendszer) :)

Nem írtam tegnap, és ezzel most nem is mondtam semmi újat. A Szombat esti főzés egész jól sikeredett és a hajnali lefekvésem után reggel nyolckor mentem is internetet kötni ami hamar megvolt. Azután ellátogattam egyik barátomhoz és majdnem hogy az egész napot ott töltöttem. Fotózni nem fotóztam semmit, ma délután viszont egyik haverommal kimentünk Esztár alá a Berettyó-partra aholis készítettem pár képet a furcsán felleges égboltról amiből sejteni lehetett, hogy itt bizony eső lesz. ...Lett is dörgedelem vad dörgedelemmel és nem is kevés csapadék. Krisztiánnal az eső elől behúzódtunk a sörkertbe és úgy döntöttünk egy-egy sör társaságában végignézzük ahogy villámlik, dörög és elég sűrűn esik az m&m's méretű jég. Sajnos nincs hosszú záridős beállítási lehetőségem, pedig most lehetne villámot fotózni, de még mennyit mert kb 10-20 másodperces átlaggal vilámlik. Nade pozitívan gondolkozom, majd egyszer akkora villámot fotózok, hogy rá se fér a monitorra :) És íme egy kép, Isten ments, hogy nagy vihar legyen de ha mégis, akkor majdan később visszanézve ezt a képet tudni fogjuk, hogy HOGYAN KÉSZÜLT :):):)